38. Rész

     Ivánnal végigbeszéltük az estét és Lolával végignéztünk egy cuki gyerekfilmet (Jégvarázs). A nagyijuk egyfolytában finomabbnál finomabb süteményekkel kínálgatott. Még Bence is ott volt velünk, sőt még Ivánnal is beszélgetett! Tehát ilyen egy normális család Karácsonykor-gondoltam-mindenki kedves a másikkal, a családtagok egyre közelebb kerülnek egymáshoz és ajándékokkal lepik meg egymást. Mindenki vett vagy készített a másiknak valamit: a nagyijuk aranyos pulcsikat vett mindhármuknak. Bence a nagyijának csészét ajándékozott, Lolának rajzkészletet adott és Ivánt egy új gördeszkával lepte meg. Lola mindenkinek egy-egy általa készített karkötőt és rajzot adott, amely a legszebb közös pillanatukat jelezte. Én is kaptam tőle. Mikor megláttam, egyből úgy döntöttem, hogy a rajzot senkinek, de senkinek nem mutatom meg. Az én rajzomon hárman vagyunk: én, ő és Iván. Éppen vele játszunk, miközben én legjobb barátomra pillantok. Nem tudom, hogy tud ilyen eszméletlenül rajzolni egy elsős, de az egyszer biztos, hogy a szemeimen látszott a csillogás és a rajongás, hogy Ivánnal lehetek. Iván is elővette saját ajándékait. A nagyija egy új tálkészletet kapott, Bence egy tornacsukát és egy focilabdát, Lola pedig valami enciklopédia sorozat három folytatását, amelyből öt már megvan a kislánynak. Viszont én sem maradtam ki a sorból. Az én kezembe is került egy doboz.

-Mi van benne?-kérdeztem meglepetten.

-Nyisd ki, s meglátod!-röhögött jóízűen-Valami, amire nagyon rég fáj a fogad.

-Könyv?

-Igen, könyv.

-Sci-fi?

-Ja.

-Ne mond, hogy a Champion Marie Lu-tól, mert itt nyomban összeesek!-kinyitottam, s rögtön rájöttem, hogy beletrafáltam-Hogy szerezted meg? Tegnap jelent meg!

-Erre létezik az előrerendelés! Hát nem varázslatos dolog?

-Köszi! Imádlak, de nagyon!-még ha tudta volna, hogy nem csak a könyvért!

     Késő éjszaka még mindig fent voltunk, s sorra vettük Ivánnal a karácsonyi filmeket, s az összeset végigkritizáltuk jószerével. Olyan éjjel kettő környékén Bence nyitott be a szobába.

-Sziasztok!-mosolygott-Csatlakozhatok?

-Persze.-mondta Iván, s Bence leült az ágyra, mellénk, s mindhárman visszatértünk a filmhez.

-Lenne egy kérdésem, de ne öljetek meg.-ránéztünk-Mi van köztetek?

-Jelenleg? Egy párna.-jelentettem ki olyan komolyan, amilyen komolyan csak tudtam.

-Ja, nagyon vicces kislány vagy te... De most komolyan kérdem!

-Semmi. Csak barátok vagyunk. Miért olyan nehéz mindenkinek felfogni ezt?!

-Megértettem. Bocsánat. Iván..beszélhetnénk? Nálam.

-Ja. Vali, ugye te megleszel addig?

-Aham. Menj csak.

* Iván szemszöge *

     Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat Bence. A baleset óta csak akkor állt szóba velem, ha nagyon muszáj volt. Mégis vele mentem, leginkább azért, mert reméltem, hogy megbocsájt nekem. A szobája jelentős változásokon ment át, mióta nem láttam, viszont úgy tartottam, hogy ez közelebb áll a jelleméhez. Velem szemben állt meg és kérdőn nézett rám. Még a szemei is csillogtak a kíváncsiságtól.

-Most mi van?-kérdeztem-Igazat mondott. Tényleg csak barátok vagyunk. Semmi több.

-S te nem is akarnál többet?

-Az mindegy, hogy én mit akarok. Nekem barátnőm van, s neki az igazgató fia jön be. Mit számít itt az ember akarata?

-Igen. A barátnőd. A világ egyik legidegesítőbb hisztis picsája. Jó választás. Gratulálok.

-Igen, ő. Mi van, ha kiállhatatlan? Nem mindenkit hívhatnak Valériának.

-Tehát mégis bejön neked!

-Persze, hogy bejön, te ütődött! Hogy ne jönne be, mikor minden egyes nap meg tud lepni a könyvimádatával, a jellemével, a beszólásaival, s mindennel? De tudod mit? Elcsesztem! Durván elcsesztem. Már az első napon, mikor eldöntöttem, hogy csak egy barát lesz. Mikor az unokatesója esküvőjén megcsókoltam, de nem tudtam lépni! Mikor összeálltam az általa legjobban utált csajjal, kétségbeesésem miatt. Mikor a karácsonyi bulin újra megcsókoltam, de utána is Annával maradtam. Kétségtelen, hogy mindent elbasztam. Most már mindegy. A vakáció után úgyis lelép Eduval Magyarba, a hülye cserediákszarság miatt, s őszintén, nem várom, hogy hazaérjen. 99%, hogy az első hír, amit közölni fog, az lesz, hogy együtt vannak. Tehát most már késő, mindennek vége, annak is, ami még el sem kezdődött.

-Hű! Te aztán jól belezúgtál! Én meg aki azt hittem, hogy egy érzéktelen tahó vagy, akit magán kívül semmi sem érdekel! 

-Kösz. Tényleg sokat segítesz!

-Bocs! Szerintem akkor sem kéne feladd! Szerintem érez valamit irántad. De addig nem tudsz lépni, amíg nem szakítasz azzal a kétszínű gyíkkal! Tehát szedd össze magad, s lépj! Hidd el, minden csakis rajtad múlik! 

1.Díjam

Nagyon szépen köszönöm a díjat, Petra Füzesi!

Szabályok

-Írd ki, kitől van

-Írj magadról 10 dolgot

-Válaszolj 10 kérdésre

-Tegyél fel 10 kérdést

-Küld tovább 10 embernek

10 dolog magamról:

1.Kedvenc könyveim a Harry Potter és a Kivédhetetlen szerelem

2.Szőke hajam van és barna szemem

3.Allergiás vagyok a napra

4.Kedvenc sorozatom az Internátus

5.Rocker vagyok

6.Kedvenc együttesem a Green Day

7.Utálom a történelmet

8.Nagyon sok blogot olvasok

9.14 éves vagyok

10.Szeretek focizni

10 válaszom:

1.Mióta írsz?

-10 éves koromtól, vagyis 4 éve.

2.Mi inspirál az írásban?

-Ez nehéz kérdés...De talán a helyes válasz a harag lenne. Olyankor tudok a legjobban írni, mikor mérges vagyok.

3.Mi a legnagyobb álmod?

-Az, hogy legalább egy teljes napot VELE tölthessek.

4.Írás/rajzolás/táncolás/vagy egyéb művészeti ágon szerinted neked mekkora a tehetséged, és ki a példaképed benne?

-Hát írni szeretek, bár nem látok magamban túl nagy tehetséget. De ez az, amihez talán egy kicsit mégis értek. Példaképem pedig J.K. Rowling, akinek nem volt egyszerű élete.

5.Hogyan jut eszedbe a fejezetednek a része? Miként jön elő az agyadban?

-Általában a suliban egy-egy órán jutnak eszembe az ötletek. Mikor mérges vagyok akkor pedig nekiállok írni és csak úgy íratják magukat a szavak.

6.Gondolkozol rajta, hogy egy történetedet kiadd könyvként? Ha igen, melyiket?

-Igen, gondolkodtam rajta, de egy nem publikus történetről van szó, amit jóformán egyelőre csak magamnak írok.

7.Mi az "élet mottód"? Pl. "Élj a mának!".

-"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen." és "Az élet szívás, aztán meghalsz."

8.Mi a kedvenc idézeted, akár filmből, akár könyvből?

-"Az élet szívás, aztán meghalsz. Ja, bárcsak ekkora mákom lenne!" 

-Jacob Black(Hajnalhasadás)-

9.Mi változtatta meg szerinted az életed akár nagyobb dolgokban, akár csak egy kicsit is?

-Az, hogy csalódtam egy barátban. Azóta nehezen bízok meg bárkiben is. Ez pedig jó, mert nem érhet akkora csalódás a továbbiakban.

10.Mi inspirál egy fejezet megírásához?

-Általában a hangulatom és a zene.

10 kérdés:

1.Mi a kedvenc zeneműfajod?

2.Kedvenc könyvműfaj?(pl.fantasy, romantikus, stb.)

3.Szoktál zenét hallgatni írás közben?

4.Hány blogod van?

5.Vannak nem publikus történeteid, amit még senki nem olvasott?

6.Mi a kedvenc tárgyad?

7.Sorozat vagy film? 

8.Kedvenc könyved?

9.Milyen szám inspirál téged legjobban?

10.Van valami, amit megbántál?

Akiknek küldöm:

Annabeth98-Harcra teremtettek

Anna Kremer-Summer Love

M. Mircsi-Az álarc mögött

Zsanik a-Megváltozom érted

Alice Zelmyra Hodgins-A legenda lánya

Kriszta Szabó-Csak egy házi dolgozat

Xo xo sorozatgirl-Együtt a tűz körül

Peaceandlove-Hattyúk tava

Bocsi, de csak ennyi most.

Hát, Petra, most így húsvéti nyuszi lettél. Köszi szépen!

37.Rész

     Karácsony estéjének reggelén úgy ébredtem, hogy semmi, de abszolút semmi életkedvem nem volt. Ez a nap (és a következő kettő) sosem volt valami nagy ünnep számomra. Úgy álltam, hogy lemegyek, kisegítem Alexet és Ádámot a fa díszítésével, majd visszamegyek és bezárkózom a szobámba addig, míg vége lesz az egész őrületnek. Viszont nem épp minden alakult úgy, ahogy én elterveztem. Amint a nappali közelébe értem, az fogadott, hogy a bátyáim veszekednek. Ez még nem is lenne gond, viszont a téma én voltam, amit egyáltalán nem akartam. Hogy újabban miért én vagyok minden egyes veszekedés fő alanya? Nemrégiben hallottam azt is, amint Anna veszekszik Ivánnal, miszerint a srác túl sok időt tölt velem. Ha tudna arról a csókról! Én azt hiszem, hogy halott ember lennék. Úgy döntöttem hogy inkább nem is megyek be, hanem kihallgatom, hogy mégis miről folyik a vita.
-Neked tényleg nem tűnik fel, hogy Valériát bántja, hogy hozzá sem szólsz?! Komolyan ennyire hülye vagy?! Nem tudom, hogy mit csináltál, de az egyszer biztos, hogy ő nem fog magától lépni feléd és megbocsájtani. Ezért tenned is kéne valamit!
-Beszél itt a kis szent! Azt hiszed, hogy te jobb vagy nálam? Hány évig nem beszéltetek? Három, négy?! Az meg csakis a te hibád volt. Mert meg kellett tenned. Meg kellett szegned az ígéretedet! Mit is mondtál neki, mielőtt elmentél? Véletlenül nem azt, hogy ő marad örök életedben a legeslegjobb barátod? Miért mondtad? Csak nem azért, hogy fél év múltán Denisről kezdjél áradozni, aki a világ legjobb barátja?! Úgyhogy nézz magadba öcsi, mielőtt engem szeretnél kioktatni... Nem én vagyok itt a világ legrosszabb embere.
-Gratulálok Ádám, de tényleg!-léptem be tapsolva-Gondolom minden egyes titkomat így mondod el az embereknek. Nem igaz?
-Most komolyan Valéria, kinézed belőlem?-vonta fel a szemöldökét.-Tudod jól, hogy senkinek sem mondanám el egy titkodat sem.
-Akkor ez meg mi volt? Na meg aztán én honnan kéne tudjam, hogy miket osztasz meg az új kis barátnőcskéddel?! Tudod mit, elhúzok én innen a picsába, valahova, ahol legalább nem hazudnak a pofámba.-ezzel a mondattal ki is léptem a bejárati ajtón, persze csak miután elvettem a kabátom.
     Jó pár utcányit sétáltam cél nélkül, nem is érdekelt nagyon, hogy hová megyek, de este felé elkezdtem fázni. Elővettem a mobilom, majd megnéztem, hogy kihez is mehetnék. Gondolkodás nélkül tárcsáztam a számot.
-Szia Valéria!-szólt bele a telefonba.-Boldog Karácsonyt, vagy valami olyasmit..-gondolkodott, hogy beleszámít-e az ünnepbe a 24.-e
-Köszi, neked is! Lenne egy kérdésem...
-Csak nyugodtan. Hallgatlak.-bátorított, hogy folytassam.
-Öhm...Arról lenne szó, hogy...esetleg....mindegy, felejtsd el.-lemondtam róla, hogy feltegyem a rettegett kérdést.
-Hé! Nem hagyom ezt annyiba-mondta teljesen komolyan-Mond el amit akarsz!
-Nem számít, nem kérhetem ezt tőled, túl nagy dolog...
-Valéria! Tudom, hogy van valami és ne is próbálj úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ha nem mondod el, akkor megkereslek, bár fogadni merek, hogy nem otthon vagy.
-Mégis hol lennék máshol?!-kérdeztem döbbenten.
-Kint vagy valahol, mert kocsik mennek el melletted és emberek járnak körülötted. Nem vagyok hülye, felfigyelek arra, hogyha a mobilon keresztül más hangokat is hallok a tiéden kívül. Tehát mond, amit akartál.
-Oké. De biztos vagy benne?
-Valéria!-szólt rám.
-Jó-jó. Szóval..akkor...légyszi aludhatnák ma nálatok? Nagyon jót fogna és nem tudom, hogy kihez máshoz fordulhatnék.
-Na jól figyelj ide te lökött! Persze, hogy itt aludhatsz, nem értem, hogy miért agyaltál ezen ennyire.
-Hát tudod...úgy éreztem, hogy nem fordulhatok hozzád ezzel, mert végül is ott van a barátnőd, meg minden.
-Azt hiszed, hogy ő fontosabb nálad? Ha igen, akkor tényleg szőkébb vagy, mint amilyennek megismertelek.
-Oké és köszi. Akkor nemsokára találkozunk nálatok.
     Elmentem a házig, majd tétován becsöngettem. Még mindig nem voltam biztos a dologban. Mégis megtettem. Minden erőmet összeszedtem és megtettem. Mosolyogva nyitott ajtót, majd szívélyesen betessékelt.

Sajnálom!

     Nagyon sajnálom drágáim, de tönkrevágódott a laptopom töltője😭😩😫😤, s míg nem veszek újat, addig új részt nem tudok hozni. Az új blogom nyilvánossá tettem, így a címét is megadom nektek, viszont csak prológus meg 1 rész van. Azér van csak ennyi, mert nekem az 5. Részig meg van írva, viszont minden résznek csak fele van begépelve, a többi pedig lapon van, mivel legtöbbször a suliba írok és csak utana vezetem be a gépbe😕😐. Tehát amint lesz töltőm, itt is és az új blogomon is lesz rész. Addig is: az új blog címe: www.eletemagimiben44.blogspot.com . Jó olvasást kívánok! 😚😘 Szeretlek titeket! 😍😘❤️💚💜💙💛💗💕💖💋

36.Rész

     Péntek reggel azzal kellett bajlódnom, hogy becsomagoljam Anna ajándékát. Nem épp a legjobb elfoglaltság. Mikor végre készen álltam, szóltam Alexnek is, hogy indulhatunk. Aznap már nem volt tanítás, csak négy osztályfőnöki órára kellett bemennünk. A termünk szépen fel volt díszítve, a hetedikeseknek köszönhetően, akiket befogtunk dolgozni. Ez van, így jártak! Mikor Mari néni bejött, teljesen meglepődött.
-Milyen ügyes gyerekek vagytok!-mondta, mi pedig sokat tudóan összenézünk.
-Kezdhetjük az ajándékozást?-kérdezte Ákos, akit egyáltalán nem viselt meg, hogy Anna szakított vele Ivánért.-Tudja, hogy én elutazom, tehát csak erre az órára maradok.
-Persze gyerekek, kezdjétek el-sóhajtott megadóan.
     Eszembe sem jutott odamenni és bájologni Annának. Na, azt várhatja!
-Hé Anna!-ordítottam az osztály másik felébe-Kapd ki!
     Odadobtam a csomagot, s ezzel el is intéztem az én részem. Nem izgatott, hogy szemét voltam Annával, sőt az sem, hogy  mindezt Iván mellett. Ő is letett elém egy csomagot. Rámosolyogtam, majd kinyitottam. Azt a jószagúját!
-Úr Isten!-motyogtam magam elé ledöbbenten.
     Három album volt benne, méghozzá a kedvenceimtől! Egy Green Day (American Idiot), egy Fall Out Boy (Save Rock andr Roll) és egy Three Days Grace (Transit of Venus). Istenem, hogy mennyire meg akartam én szerezni ezeket! Olyan boldog voltam, hogy szinte repülni is tudtam volna.
-Köszi szépen!-öleltem meg Ivánt. Legszívesebben a végsőkig öleltem volna, de félbeszakítottak.
-Khm...-köhögött akarattal Anna-Köszönöm szépen az ajándékot Valéria-nyávogta.
-Nincs mit!-mosolyogtam,mert elhatároztam, hogy Iván kedvéért kedves leszek vele.
     Ekkor pedig mit sem törődve vele, hogy ott vagyok, leült Iván ölébe, majd csókcsatába kezdtek. Azt a rohadt! Legalább ne előttem tennék, ha már muszáj. Inkább felálltam a helyemről és odamentem Sárlotthoz, aki nem mástól kapott ajándékot, mint Nánditól. Legalább annyira örült ő is, mint én, ha nem még jobban. Nándi pedig Sárlottól kapott ajándékot, nem hiába, telitalálat volt. Az én drága ikertesóm a boszi Annától kapott csomagot, méghozzá tökéleteset. Úgy tűnik, hogy a csaj csak engem utál és csak az én életemet akarja tönkre vágni. Alextől Merlin kapott egy könyvet, ami véleményem szerint nagyon tetszeni fog a srácnak. Iván pedig Merlintől kapta meg a saját ajándékát, ami persze könyv volt, mert Merlin mi egyebet is ajándékozna?
     A négy óra után hazamentünk, majd készültünk a karácsonyi bulira a suliba. Nekem nem telet sok időbe az öltözködés, viszont Alexnek annál inkább. Fél óra késéssel indultunk el a lökött srác miatt. Azt viszont megjegyezte, hogy mintha vidámabb lennék, mint máskor. Én pedig mellékesen elmondtam, hogy mit kaptam Ivántól, mire ő csak bólintott. A tornaterem csodásan szép lett. Néhol fagyöngy lógott le, amely csak arra várt, hogy majd éjfélkor egy csók csattanjon el alatta. A falak fenyővel és karácsonyfa díszekkel volt széppé varázsolva. Na és élőzene volt! Vajon kik játszottak punkot és rockot a diákoknak? Igen, jól gondoljátok! A RockON volt ott, akik felléptek az uncsim esküvőjén is, s akik azt mondták, hogy álljak be hozzájuk, ha lesz majd kedvem. Előreverekedtem magam a tömegben, míg a színpad elé nem értem. Ott volt Sárlott, Nándi és Merlin is. Nem más szám kezdődött el, mint a Maroon5 She Will Be Loved-ja. Egyből a tánc jutott eszembe róla, na meg A csók Ivánnal. Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Ezután pedig egy erős kéz ragadta meg a csuklómat, s magához rántott.
-Ugye tudod szöszi, hogy Iván nem csak kihasznált azzal a csókkal az uncsidéknál?-kérdezte komolyan Nándi.
-Hogy mi? Te tudtál róla?-emeltem fel a tekintetem.
-Persze, hogy tudtam. Végül is Iván a legjobb barátom.-röhögött fel kínosan.-Na, gyere! Táncolsz velem?
-Nem.-jelentettem ki határozottan, mire ledöbbent-Kérd fel Sárlottot, neki nagyobb szüksége van rád.
-Oké, szívesen felkérem. Bár a szükség kérdését nem értem, mert úgy látom, hogy nem ő bőg, hanem te.
-Mindegy, csak indulj!
     Olyan jó volt nézni, ahogy Sárlott és Nándi táncol! A két lüke végre kezdett egymásra találni. Én inkább kihátráltam a teremből, majd az udvaron megálltam és próbáltam nyugtatni magam. Csak egyszerűen rosszul esett látni, hogy Iván és Anna táncolnak. Pont azt a boszorkát kellett felszednie neki is!
-Szia Valéria!-hallottam a hátam mögül Edu hangját.-Jól nézel ki!
-Helló! Köszike!-mosolyogtam rá őszintén.
-Jössz be táncolni?
-Ööö...nem is tudom...-gondolkodtam el.-Oké. Legyen.
     Bementünk a terembe, ahol épp egy lassú szám ment, amit nem ismertem, így rákérdeztem, hogy mi az. Edu gondolkodott egy kicsit, majd rávágta, hogy Ed Sheeran Kiss Me-je. Annyira beleszerettem abba a számba, hogy ki sem lehet mondani, de most komolyan!
-Na és várod már, hogy elmenjünk?-kérdeztem rá.
-Nem is tudom... Egy teljesen új környezet lesz, új emberekkel, akiket még életünkben nem láttunk. Nem tudom, tényleg. Majd akkor eldöntöm, hogy mit érzek. Na és te?
-Én nagyon várom már. Nem is a helyért, vagy az emberekért különösképpen. Csak egyszerűen el akarok szabadulni innen. Nem túl jól alakultak a dolgaim mostanában.
-Sajnálom-ölelt át tánc közben.
-Nem, nincs semmi gond, megvagyok. Csak jót tesz majd egy kis kiszakadás. Flóra hogy van?  Tegnap óta nem beszéltem vele.
-Nem tudom, hogy mit tettél, vagy mit mondtál neki, de újra a régi önmaga lett. Normális göncökben jár, normális zenéket hallgat és sokkal normálisabban is viselkedik. Nem tudom, hogy sikerült megváltoztatnod pár óra alatt, de mindenképp köszi. Amúgy meg aggódik miattad. Fél, hogy magyarba elájulsz és nem lesz senki melletted.
-Pedig tudok vigyázni magamra... Jól esik, hogy aggódik, de nem kell, megtudok oldani én mindent egyedül is.-mosolyodtam el szomorkásan.
-Nem tudom, hogy tudsz-e vigyázni magadra vagy sem, de én megígértem neki, hogy ügyelek rád és komolyan is gondoltam. Túl jószívű ember vagy ahhoz, hogy valami bajod essen, mert nem figyeltek rád eléggé.-nézett áthatóan a szemeimbe.
-Köszi-suttogtam.
     Már jó pár órája ott lehettem a buliban, mikor Iván felém jött. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat. Mikor odaért hozzám, mélyen a szemembe nézett, majd megszólalt:
-Táncolsz velem?-alig hittem a fülnemnek, viszont örömmel bólintottam.
     Megszólalt Cristina Perri A Thousand Years című száma, amit úgy imádok! Istenem! Hogy felejthetném el azt, hogy szeretem Ivánt, mikor mindig a kedvenc számaimra táncolunk és ezért azokról ő jut eszembe? Ahogy ott táncoltunk, olyan volt, mintha körülöttünk megállt volna a világ és csak mi léteznénk, pedig tinik tömegével voltunk körülvéve. Az idő mintha végtelen lett volna és nem haladt volna tovább, hanem megállt volna egy helyben. Annyira jó érzés volt, hogy azt szavakkal lehetetlen kifejezni. A dallam továbbra is ment a háttérben, viszont megszólalt az énekes, hogy itt az éjfél és ezzel együtt az idő is, hogy a fagyöngy alatt állók megcsókolják egymást. Mindketten ösztönösen a plafon felé kaptuk a fejünket. Ott volt a fagyöngy. Pont alatta táncoltunk. Iván szemébe néztem és ő is az enyémbe, majd ezt olvastam le az ajkairól: "Nincs mit tenni, a szabály, az szabály.". Nem ellenkeztem, túlságosan is mámorba estem. Közelített felém, majd az ajkunk összeért. Ez a csók nem volt elhamarkodott, mint a múltkori, se nem keltett "muszáj" érzést, mint a legelső csókunk. Ez a csók egyszerűen tökéletes volt. Érzelmes és kellemes. Anna sem látott minket, így tehát minden tökéletes volt, azon kívül, hogy tudtam, Iván nem az enyém és sosem lesz az.

Remélem tetszett a rész! Nekem ez nagy kedvencem jelenleg. Az új blogomról információt ezen a héten teszek ki. Ma nem, mivel még nem sikerült minden egyes részt begépelni, ami megvan lapon, de szerdáig nagy esély van rá, hogy ez megoldódjon. xoxo IL

35.Rész

     A suli utolsó előtti napján nem történt semmi említésre méltó. Laza órák voltak és semmit nem csináltunk. Viszont mikor hazaértem, annál nagyobb meglepetés ért. A szüleim otthon voltak és RÁM vártak. RÁM! Még csak meg sem kérdezték, hogy Alex hol van. A fejére állt a világ, vagy mi van? A felől érdeklődtek, hogy hogy vagyok. Még mindig elkerekedett szemmel néztem rájuk, de válaszoltam, hogy jól.
-Hallottuk, hogy mióta itt vagyunk, egyszer elájultál. Biztos, hogy jól vagy?
-Valójába kétszer, de mindegy, úgysem hiszem, hogy érdekel titeket. Hogyhogy nem a kis Alexetek felől érdeklődtök?-kérdeztem olyan gúnnyal a hangomba, amennyire lehetett.
-Tudod, az igazgató kérdezte, hogy lennél-e az egyik cserediák Magyarba.-Szóval nem is próbálnak köntörfalazni, belátják, hogy sosem érdekeltem őket.-Persze, mi azt mondtuk, hogy rendben, de a te beleegyezésed is kell. Szerintünk jót tesz egy kis változás az életedben. Ketten mennétek, te és egy fiú.
-Ki lenne az a fiú?-kérdeztem, miközben hidegen hagyott az egész.
-Az igazgató fia, valami Edgár, vagy ki.
-Eduárd, de mindegy-legyintettem.
      Meglepődtem ezen. Pont egy ilyen idiótát engednek el a suli nevében? De végül is befolyása van, ha már az igazgató fia. Meg a fejét is bírom, szóval nincs gáz. Úgy döntöttem, hogy beleegyezek, mert mért ne?Most komolyan! Egy ideig megszabadulok ettől a nyomasztó helyzettől. Ki ne örülne neki?
-Jó, persze-mondtam apuméknak.-Mikor, illetve meddig tart?
-Egy hónapig, vagyis a vakáció végétől a félév végéig.
-Oké, de mégis miért pont engem választottak?
-Mert azt mondják, hogy mintadiák vagy és te nem hoznál szégyent a sulira.
-Aham...Én mentem a parkba, majd jövök.
     Nem kérezkedtem el, minek? Máskor sem érdekli őket, hogy ha elmegyek. Most miért lenne másképp? Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, s át kellett gondolnom, hogy mibe is egyeztem bele. Magyarba utazom az ünnepek után. Egyetlen embert fogok ismerni, akit eléggé bírok. Egy hónapig pedig elszabadulok az itteni gondjaimtól. Tökéletes.
     Amint sétáltam, észrevettem valamit. Egy lány ült az egyik padon (jújj, csak aztán fel ne fázzon). Rázkódó vállából ítélve sírt. Valahogy ismerős volt, bár az arcát nem láttam. Úgy döntöttem, hogy odamegyek.
-Hé, jól vagy?-felnézett. Úristen ez Flóra! És normális ruhák vannak rajta!
-Ne-e-e-em-szipogta.-De mit érdekel téged?
-Figyi! Attól még, hogy szemét vagy velem, én nem feltétlenül vagyok az. Semmi bajom nincs veled, azon kívül, hogy Anna egyik barátnője vagy. Megjegyzem, fogalmam sincs, hogy bírjátok őt. Mindegy. Szóval most szépen felállsz onnan, mert felfázol, s odamegyünk hozzátok. Elmondod, mi bajod. Oké?
-Oké.-Mondta kissé bizonytalanul.
     Elmentünk hozzájuk, ahol Flóra nagy mázliára senki nem volt. Felmentünk a szobájába. Hatalmas
volt, viszont mégsem olyan, amire számítottam. A falak kellemesen krémszínűek, az ágynemű csíkos és színes.  Nem ez volt a meglepő. Volt pár polc tele fociérmekkel meg kupákkal. Focilabdából is volt pár darab össze-vissza a szobában. A falról pedig egy kék színű focizó lány alakja nézett le ránk.
-Hű!-csúszott ki a számon.
-Nem erre számítottál mi? A suli egyik legnagyobb ribancának tartott lánynak nem épp ilyen szobát képzelnek el az emberek.
-Hát nem épp. Viszont senki sem tart...
-Ne, ne hazudj!-vágott köbe-Tudom, mit mondanak rólam a hátam mögött. Viszont nem épp az vagyok, akinek hisznek az emberek. Csak megváltoztam, mert így legalább nem rekesztenek ki annyira, mint régen.
-S Annáék mit szólnak a kupáidhoz?
-Nem tudják-vont vállat.-Senki nem jön ide, mert be vannak szarva apától.
-Értem. Na, akkor mesélj!
-Mint mondanék? Azt, hogy egy hiszékeny idióta vagyok? Hogy a pasim szétcsal a hátam mögött? Esetleg azt, hogy még mindig nem szakítottam vele, mert félek attól, hogy abban az estben én lennék az egyetlen szingli a csapatból? Vagy esetleg azt, hogy Krisszel az osztályomból nem jövök ki sehogy. Pedig én szeretem őt!
-Uh....ez kemény! Te meg, most őszinte leszek, egy idióta vagy! Már rég szakítanod kellet volna vele, mellesleg, ha Annáék tényleg ilyenek, akkor hagyd őket a picsába! Nem éri meg.
-Nem lehet, nincsenek más barátaim, s abból meg nem kérek, ami I-IV osztályban volt...
-Itt vagyok én, én leszek a barátod.-öleltem meg-Szerintem a plázacica máz mögött egy rendes és kedves lány rejtőzik. Tedd meg, hagyd ott őket!
-Jó-mosolyodott el-Felhívom Márkot.
-Ugye nem az a Márk, mármint a tesód barátja?
-De. Ismered?-bólintottam-Hát nem egy idióta?
     Miután Flóra egy veszekedést követően, végre lezárta Márkkal a kapcsolatát, rám tért.
-Elmész?-tudtam mire gondol.
-Igen, ez a legjobb választás. Összejöttek mostanában a dolgok, egy kis lazítás jót fog majd.
-Iván és Anna a baj?-mosolygott együtt érzően.
-Igen, ennyire látszik?
-Ja. Szerintem mindenki tudja. Vagyis csak majdnem mindenki. Aki megfigyelte valaha, hogy hogy viselkedsz vele. Bár ha jól értettem, akkor Ivánnak fogalma sincs semmiről.
-Hogy érted ezt?
-Hát, hogy is mondjam? Anna megkérdezte tőle, hogy miért lógsz mindig rajta, talán szerelmes vagy belé. Erre meg ő azt mondta, hogy nem, csak a legjobb barátja vagy. Egyszóval Iván vak, pedig egyébként okos srác.
-Nem lehet, hogy most Anna miatt rájött?
-Nem hiszem. Vagyis nem tudom, de...Végül is nem mindegy? Addig nem érsz semmit egyikkel sem, míg Annával van. Pedig szerintem te jobban találsz hozzá, mint Anna.
-Ez igaz, egyébként köszi, sokat jelent ez nekem.
-Tudom. Jujj, erre nem is gondoltam: nem lesz bajod? Tudod, az ájulások...
-Remélem nem, de majd meglátjuk. Végül is ott is lesznek kórházak.-aggódva nézett rám.-Nyugi Flóra, minden rendben lesz. Köszi, hogy aggódsz értem.
     Zaj hallatszott. Felfigyeltünk rá. Valaki a lépcsőn járkált. Majd hallatszott a szemben lévő ajtó nyílása és csukódása. Később egy éles kiáltás következett:
-Flóra!- s már az ajtónál dörömböltek-Ne nyúld le a cuccaimat!
-Mi kéne?-ordította vissza Flóra.-Gyere s vedd el.
-Például a laptopom... Ó szia Valéria. Jó helyen jársz? Úgy értem, most tényleg azzal beszélgetsz, akit pár hónapja leplázapicsáztál?
-Akkor még nem ismertem igazán-mosolyogtam Flórára.-Na, akkor megyünk Magyarba?
-Megyünk.-válaszolta Edu.

34.Rész

     Az elkövetkező hónapban keveset találkoztam Ivánnal, mert minden idejét elvette a drága Anna. Csak egyet kellett szóljon, s Iván már ugrott is. A legjobb barátom közelében, persze jól álltam Annához, mint ahogy ő is hozzám. Ez azonban nem volt igazi. Az igazi álláspontunkat elrejtettük Iván elől, de a hátánál még jobban utáltuk egymást, mint valaha. Tudjátok, van az a mondás, hogy "ha a pillantással ölni lehetne...". Ja, körül-belül. Már mindketten halottak lennénk, csak annyi a kérdés, hogy melyikünk előbb.

     A napjaimat szellemként töltöttem el. Az a kis élet, ami volt bennem, azt Sárlott kedvességének, Nándi hülyeségeinek, Merlin tudományos tényeinek, Edu balfaszságának és persze Alex testvéri szeretetének köszönhettem. Mindegyikük tartotta bennem a lelket, még Edu is, aki nem tudott róla, hogy kéne. Igaz, ami igaz, elkeseredettségembe többet tanultam, de a pofázási kedvem is rohamosan nőtt.

     Unalmamban válogattam a ruhatáramban is, s két külön részre osztottam őket: amit szándékoztam felvenni és amit nem. Fura, hogy a "felvenni" részbe nagyrészt fekete ruhák kerültek. Igen, illett a hangulatomhoz. Főleg, hogy azt hiszem, hogy egy hullában is több élet lehet, mint ami akkoriban volt bennem. Mellesleg, hogy érdekesebb legyen, pont akkor következtek az ünnepek is. Ja, meg a tökéletes december hatodika is. Na persze!

     reggel annyi életkedvvel mentem suliba, mintha Hitler egyik gázkamrájába készültem volna. Meg természetesen, hogy még jobb legyen a hangulatom, aznap kellett húzzunk sorsot, hogy majd valakinek vegyünk karácsonyi ajándékot. Azt kellett átadnunk, majd 21.-én, az utolsó napon a vakáció előtt. Blah! Nyálas dolog, főleg ahhoz a "sok" érzelemhez, ami bennem volt. A romantikus filmektől és könyvektől a hányinger fogott el. Jól megválogattam, hogy mit nézek és olvasok, nehogy egy csók is vagy bármi legyen benne. Nem volt könnyű dolgom, de azért sikerült. Hogy miért volt erre szükség? Mert érzelmileg teljesen instabil voltam. Hol síkideg voltam, hol bőgtem, hol csak ültem, mint egy zombi, meg néha, nagyon különleges alkalmakkor, mosolyogtam is. De röhögni? Azt hiszem, el is felejtettem.

-Valéria! Ez nem mehet így tovább!-csattant fel Alex, akit egészen addig észre sem vettem.

-Most miért? Mit csináltam?

-Éppen az, hogy semmit. hamarosan látni fogom, ahogy eltűnsz, már most is olyan vagy, mint egy szellem.

-Ha-ha-ha-ha. Nagyon vicces-vágtam rá cinikusan.

-Nem is viccnek szántam. Szedd már össze magad, mert elegem van ebből a "depizünk-mert-nincs-jobb-dolgunk" dologból. Most komolyan, mikor röhögtél utoljára?

-Ööö...mikor utoljára voltam Ivánnál. Úgy egy hónapja.

-Meg még hat napja! Mozdulj ki, csinálj valamit, bármit! Nem érdekel még az sem, ha letartóztatnak miatta, sőt inkább, mint hogy ezt folytasd! Az Isten szerelméért, kezdj valamit magaddal! Már nem bírom ezt! Ha magadért nem teszed meg, akkor legalább értem tedd meg! Elegem van abból, hogy egész nap csak hallgatsz és teszed amit kell.

-Jó. De mit csináljak? A deszkapályán hó van! Egyebet meg mi tehetnék?-néztem rá kérdőn.

-Van fedett pálya is. Gyere, délután elmegyünk oda. Kiereszted a gőzt és befejezed ezt a szellemesdit! Rendben?

-Rendben.

     Az első óránk az oszival volt, így elég hamar túlestünk a húzáson. Én maradtam utoljára. Na, vajon ki húztam? Kitaláljátok? Na és ha azt mondom, hogy egyáltalán nem örültem neki? Könnyebb nem? Természetesen jól is gondoljátok: Annát. Tökéletes! Most mit vegyek egy boszorkánynak? Először egy seprűre gondoltam, hogy legyen mivel elrepüljön, mert már csak az hiányzik neki. Mindegy. Ilyen az én formám. Arról se kérdezzetek, hogy engem ki húzott, mert az is rémes! Ki más lehetett volna, mint Iván. Egyszerűen tökéletes! Ja, mégse. Az iskolában egyfolytában azon törtem a fejem, hogy mit vehetnék neki.

-De most komolyan! Mit vegyek annak a boszinak?-néztem a barátaimra (Iván természetesen nem volt ott).

-Nem tudom, de nem értem, hogy hogy lehetsz ilyen peches. Pont Anna? Ez kész rémálom, főleg neked...-röhögött Nándi.

-Vegyél neki seprűt, hogy tudjon elrepülni-nevetett Sárlott is.

-Na látod? Nekem is ez ugrott be először-mosolyodtam el.

-Wáu! Az egy vigyor volt Valéria?-nézett rám Alex.

-Na kuss legyen baromarc, mert nem éled meg a holnapot-röhögtem.-Tényleg, nem jöttök velünk deszka pályára délután.

-Bocsi, de én nem tudok-mondta bűnbánóan Sárlott.

-Én sem-vágta rá Nándi, ami fura volt.

-Miért?-kérdezte egy sokat tudó mosollyal Alex.

-Jönnek hozzánk családi barátok-szólt Sárlott.

-Akik mi vagyunk-jelentette ki Nándi, így pedig már összeállt a kép.

-Ja, oké. Merlin?

-Semmiképp. Holnap föci doga és nem tudok semmit.

-Na persze! Jó, akkor holnap találkozunk a suliba!-búcsúztam el.

     Épp csak annyira ugrottunk haza, hogy átöltözzünk, s máris elindultunk a pályára. Hatalmas volt! Azonnal csináltattam bérletet egész évre. Minek menjek arra a nyomorult kinti pályára, ha itt van ez a mennyhez hasonló? Mentem pár bemelegítő kört, majd elhúzódtam a szélére, Alex mellé, aki nem mert elindulni.

-Na, gyere! Ne légy gyáva! Aleeeeex..... Még ma!

-Nem, teljesen idiótának nézel? Ez nekem a halál! Szét fogom törni magam.

     Na, ezen jót röhögtem! A kicsi Alex betojt! Istenem, hogy mennyit fogom én szívatni még ezért! Miközben röhögtem, észrevettem, hogy Iván és Anna sétál be. Bezzeg a legjobb barátom nekem nem volt képes szólni, hogy létezik ez a pálya! Hogy ütné el a gyorsvonat! Na jó, csak vicc volt.

-Hahó! Föld hívja Valériát.

-Bocsi, elbambultam. Mit is mondtál?

-Srácok egy óránál, hagyjam, hogy idejöjjenek?

-Ja, persze, nem érdekel. Jöjjenek, ha akarnak. Valószínűleg kiakadtak, hogy lány vagyok, de sebaj, úgyis lenyomnám őket.

     Úgy is lett, ahogy én gondoltam. Látjátok, a szőkék nem mind hülyék! Amúgy is majdnem szín tízes, szóval...

-Hé csajszi, hogy hívnak?-szólt az egyikük.

-Valéria, s ha még egyszer lecsajszizol, akkor koporsóban ébredsz-válaszoltam tökre nyugodtan.

-Úúú...a kis veszélyes-szívatott a másik.

-Jobb ha vigyázol vele, én mondom neked, fáj ha üt-védett meg Alex, amit egy gyilkos nézéssel nyugtáztam.

-Mi van? Ver a csajod?-nézett Alexra a srác, aki bandavezérnek tűnt.

-Még véletlenül is a tesója vagyok, nem a csaja, s nem tapasztalatból tudja, csak kívülállóként. Mit akartok srácok?

-Tudni, hogy mit keresel a pályán. Csaj vagy, biztosan nem tudsz deszkázni. 

-Egy versenyt mondjuk? Döntsük el, hogy jobb vagyok-e nálad.

-Oké. Úgy lenyomlak, hogy évekig tart majd, míg újra felszínre kerülsz.

     Tíz perc múlva el is kezdtük a versenyt, amit (ne is kelljen mondjam) az egész pálya nézett. Egytől-egyig srácok, na meg Anna, aki csak Iváné jött, mert amúgy még deszkája sincs. Nem volt az első versenyem, nem is féltem. Mitől? Úgy a földbe döngöltem Márkot, hogy arra nincsenek szavak. Ő kezdett ki velem, az ő hibája. Mellesleg kiderült, hogy Edu barátai. Hát ez van, ő is velem tartott, amint megérkezett. 

     Este fáradtan dőltem ki, az biztos, hogy már egy hónapja az volt a legjobb napom, mellesleg váltottam Ivánnal is pár szót. Hát nem csoda? Még akkor is, ha állítólag legjobb barátok vagyunk.